Nem attól nagy durranás Beyoncé legújabb DVD-je, hogy segítségével azok is részesei lehetnek annak a négy fellépésből álló koncert-sorozatnak, melyre másodpercek alatt elfogyott mind a 14 ezer jegy, hanem, mert úgy kapunk vérprofi, egyúttal egészen személyes felhangokkal teli műsort, hogy az látványban és tartalomban egyaránt csúcs.
A New York-i Roseland bálterem csordultig tele. Bár Beyoncé stadionokat is képes megtölteni, ezúttal a művésznő számára különösen fontos az a fajta közelség a rajongókkal, ami egy gigantikus helyen megvalósíthatatlan. Ezt az egyszerre intim és klubhangulatot tökéletesen adja vissza a valós szélesvásznú képpel, tömörítetlen sztereó és Dolby Digital 5.1-es hanggal szerelt, káprázatosan vágott, privát és archív felvételekből egyaránt csemegéző koncertfilmet tartalmazó DVD.
A sokszoros Grammy-díjas díva olyan estet szeretett volna, ahol őszintén megoszthatja másokkal gondolatait, érzéseit, miközben végigveszi karrierje legfontosabb állomásait, hogy aztán kizárólag legújabb, 4 című nagylemezére fókuszálhasson. A Roseland színpada, bár nem túl nagy, mégis elfér rajta a sztár és az ember: Beyoncé Knowles.
Már a felvezetés sem szokványos: az énekesnő arról beszél, hogy az a sikernek vélt őrült és rohanó mókuskerék, melyben a következő lemez, klip és turné váltják egymást, valójában milyen hatással is van az emberre – miközben e szavakat mondja, őrjöngő tömeg, színpadra vezető jelek váltják egymást. – A sikerről alkotott elképzelésem teljesen megváltozott – fogalmaz az énekesnő, s az est során kiderül, mennyi igazi öröm lehet az ember életében.
Meglepő, hogy már a színpadi beköszönés is annyira szívből jövő (köszönöm azoknak, akik az esőben is kitartottak, csak azért, hogy láthassanak), hogy az ember érzi, ez egy egészen különleges est lesz. Az első félóra tökéletesen összefoglalja Beyoncé 2011-ig tartó karrierjét: archív felvételek, néhány sztori és a színpadon megidézett legnagyobb slágerek váltják egymást úgy, hogy a hangulat egyre pörgősebb.
A műsor Michael Jackson I Wanna Be Where You Are című dalával indul: a Pop királya olyannyira komoly hatást gyakorolt a lányra, hogy a díva annak idején színpadon is előadta e dalt. A siker azonban nem jött könnyen: Beyoncé többedmagával tévés tehetségkutatón vérzett el, csapatával lemezszerződést bontottak, ám a kitartás és a tökéletesre való törekvés meghozta a gyümölcsét.
Egy sor Destiny’s Child sikerdal és listavezető csendül fel, miközben kiderül, hogy lett a Charlie angyalai című mozi betétdala egy DC-sláger, hol és hogyan született a Bootylicious, s miképp kezdődött Beyoncé filmes- és szólókarrierje. Düböröghet a Say My Name, az Independent Woman vagy a Survivor, a Crazy In Love az, aminél – teljes joggal – tetőfokára hág a hangulat!
Egészen más szempontból lélegez együtt a nagyérdemű az Irreplaceable alatt: a közösen énekelt dalhoz a filmkészítők hozzákeverték az énekesnő és egy beteg kisfiú találkozását, utóbbi a capella adta elő e szerzeményt a dívának…
30 perc, 15 dal – tökéletes és hihetetlenül hatásos felvezetése az eseménynek apropót adó 2011-es 4 című nagylemez dalainak, melyek a Start Over kivételével mind műsorra kerülnek. S hogy miért 4 az új album címe? Ehhez egy kis számmisztikát kapunk a művésznőtől, akit nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy az első színesbőrű amerikai elnöknek, Barack Obamának énekelhetett: Obama, aki a sorban a 44. amerikai elnök, augusztus 4-én született, Beyoncé mamája január 4-én látta meg a napvilágot, ő maga szeptember 4-én ünnepli a születésnapját, míg férje, Jay-Z december 4-én fújja el a tortán sorakozó gyertyákat …
A dögös I Care-t a bámulatosan őszinte, az est egyik kulcsfelvételének számító I Miss You követi, melyhez számos, Jay-Z-nek szánt videóüzenet-felvételt válogatott a koncertfilmet producerként és rendezőként is jegyző énekesnő.
A klipszerűen vágott kislemezsiker, a Run The World (Girls) során hatásos képeket kapunk a dalt lelkesen éneklő nagyérdeműről, illetve a dívát kísérő, kizárólag hölgyekből álló zenészekről. Csúcs? Az, igaz a Countdown még ezen is túltesz tűpontos vágásaival, hibátlan pillanat-megragadásaival és eszeveszett audiovizuális tempójával…
A lírai 1+1-t egy fehér zongora tetején ülve adja elő az énekesnő, miközben egy gigantikus színpadra álmodott fénytechnika kicsinyített változata világítja meg a világot jelentő deszkát. A Party alatt stílusosan Beyoncé szülinapi bulijának képsorai peregnek, s míg a Love On Top a nyolcvanas évek pattogós ütemét hozza, addig a 4 című album legjobb dala, a Best Thing I Never Had a nézőtérből kórust varázsol. A nagyívű, klasszikus soulos és rhythm&blues-os megoldásokat modern r’n’b-vel vegyítő Rather Die Young ügyesen felvezeti a Timbaland-es hangzású End of Time-ot, hogy aztán az I Was Here feltegye az i-re a pontot. A kifejezetten emelkedett dalhoz Beyoncé életének-felcseperedésének legemlékezetesebb képsorai társulnak: beteg gyerekekkel való szeretetteljes találkozás, tévé- és koncertszereplések, találkozás Michael Jacksonnal, Obama elnökkel, Nelson Mandelával, Tina Turnerrel, Barbra Streisanddal, Prince-szel, s babától kerekedő pocakjának felfedése…
Tökéletesen összeállított, filmezett, vágott és előadott koncertfilmmel lepte meg rajongóit Beyoncé, melyet azoknak is látniuk kell, akik nincsenek oda a művésznőért, a díva ezúttal megdöbbentően sokat mutat emberi oldaláról. Bár az énekhang egy-egy dalnál sajnos csúszik kicsit, és az első borítófotó is kifejezetten csúnya, mindezeket leszámítva a Live At Roseland példaértékű anyag.
music.hu